A véletlen nem létezik 3. rész Fájó igazságok

Itt is volna a 3. rész is. Jó olvasást :)

A véletlen nem létezik

3.rész

Fájó igazságok

Megtörültem az arcomat, majd a kezemre néztem. Véres csík futott rajta ahogy végigtöröltem az arcomat.
Lehunytam a szememet, majd felálltam és a mosogató felé hajoltam. Megnyitottam a vizet, és törülni kezdtem az arcomat. Felszisszentem mikor az ajkamhoz értem... felszakadt és mintha kezdett volna bedagadni..
-Hogy fogom megint eltüntetni?- suttogtam magamban, mire egy hang megszólalt a hátam mögül.
-Mit mondtál?- kérdezte, mire megfordultam
Mike félmeztelenül állt előttem, vállán egy törülközővel.
-Semmit, csak...- akadt meg a hangom
Felszisszent.
-Mi van a száddal? - indult el felém, mire reflexből lehajtottam a fejemet és magam elé emeltem a kezemet, de Mike megállt előttem, és gyengéden megfogta a kezemet, majd felemelte a fejemet.
Oldalra tűrte a hajamat, és végigsimított az ajkamon egészen a torkomig.
Nyeltem egyet.
-Ne haragudj.- mormogta
Újra nyeltem egy nagyot, majd a szemébe néztem.
-Mit akarsz tőlem?- kérdeztem rekedtes hangon
-Azt hogy szeress.- mondta
-Szeretlek.
-Ezt csak mondod, de nem gondolod komolyan.- mondta, és hátra hajtotta a fejemet, majd megcsókolta a nyakamat.
Lehunytam a szememet. Nem akartam ezt az egészet. Fájt ha hozzám ért, fájt ha rá gondoltam, fájt a közelsége, fájt az érintése, a csókjai, de leginkább az, hogy soha nem mond igazat.
Bántott mikor olyan kedve támadt, ha olyasmit mondtam ami nem tetszett neki, bántott ha őt bántották mások.
A külső sebeket hamarabb el tudom feledni, de ami belül van..lehetetlen.
Felejthetetlen.
Az ember túl érzékeny, minden apró bántás csak gyűlik míg egyszer csak ki nem robban abból az eldugott, mély, mások számára ismeretlen zugból.
Azt mondják a nők érzékenyek, törékenyek....pedig ők azok akik a legnagyobb pofonokat kapják az élettől. Minden egyes pofonnál csak lehajtja a fejét, ejt egy apró könnycseppet, majd újra emelt fővel hamis mosolyt csal az arcára.
Minden egyes könnycsepp... minden egyes pofon... az, ami eszünkbe juttatja hogy gyengének tartanak, de mi  tudjuk magunkról hogy  erősebbek vagyunk náluk.
-Mondd ki hogy szeretsz.- suttogta Mike
-Szeretlek.-mondtam
-De úgy, hogy el is higgyem.-nézett a szemembe
Nyeltem egy nagyot, majd határozottan megszólaltam.
-Szeretlek. Nagyon.- mondtam egy könnycseppel a szememben, majd lehunytam a szememet, és hagytam hogy a saját hazugságom magával ragadjon, egyenesen a férjem karjaiba, és a hálószobába.

                                                                       ***

Másnap, mint mindig egyedül ébredtem. Mikor kinyitottam a szememet, ránéztem az órára...
Fél nyolc.
Kilencre az irodában kellett lennem.
Felemeltem a fejem, majd az ágyunk mellett lévő óriási tükörbe néztem.
A szemeim bedagadtak, az ajkam lila és vörös színű volt.
Mélyet sóhajtottam, majd vissza dőltem az ágyamba., de amint a fejem a párnát érte, megcsörrent a telefonom.
Az éjjeli szekrény felé nyúltam, mire levertem a lámpát.
-Basszus.- sziszegtem, majd megnéztem a telefon kijelzőjét.
-Lisa  - a húgom volt az
Felvettem.
-Szia. Igen, tudom. Ma nem kések el. Megígérem.- mondtam
-Neked is jó reggelt nővérkém . - mondta Lisa  - Igazából nem azért kereslek hogy figyelmeztesselek, hanem azért, hogy megkérdezzem hogy vagy?
Furcsán néztem a tükörbe.
-Miért? Hogy lennék?- kérdeztem
-Nem is tudom.... most pont a tükörbe nézel, és azon gondolkodsz, hogyan tüntesd el a zúzódásokat amiket az a rohadék csinált.- hallottam Lisa ideges hangját
Lehunytam a szememet.
-Nem tudom miről beszélsz...
-Nem? Képzeld, tegnap elindultam hozzátok. De mikor már ott álltam az ajtó előtt, nem volt kedvem bemenni. Megint veszekedtetek. Méghozzá hangosan. Bár szinte csak annak a rohadéknak hallottam a hangját....- mondta
-Nem, félreérted..-kezdtem bele
-Ugyan már, Lana. Te érted félre. Már rég ott kellett volna hagynod. Hogy engedheted  meg neki...-kezdett bele
-Ez egyáltalán nem tartozik rád Lisa...- mondtam éles hangnemben
- A nővérem vagy. Igenis rám tartozik. Nem engedhetem hogy így bánjon veled....- akadt meg a hangja - Ez így megy már másfél éve. És másfél éve nem tettél ez ellen semmit.
-Nem tehetek semmit, nem érted meg?
-Dehogynem. Elhagyod.- mondta
-Az nem megoldás. Soha nem menne bele a válásba..
-Akkor kényszeríteni kell.- mondta
Keserűen felnevettem.
-Nem, Lisa. Soha többet ne mondj ilyet, ne is gondolj erre.- mondtam
-Miért?
-Mert megkeserítené az életemet. Jobban mint most teszi.
-Nem engedném hogy egy újjal is hozzád érjen. Soha többé.- mondta
Nyeltem egy nagyot.
-Ehhez mi kevesek vagyunk Lisa.- mondtam halkan
-Nem, nem vagyunk kevesek. Ne engedd többé hogy bántson. Teljesen tönkre tesz téged.
Lehunytam a  szememet, majd összeszorítottam az ajkamat hogy visszatartsam a könnyeimet.
-Most mennem kell Lisa.-mondtam alig hallhatóan.
A vonal túlsó felén csend volt.
-Vigyázz magadra.- hallottam Lisa hangját majd letette
-Mindig vigyázok magamra.-suttogtam, majd erőt vettem magamon és felálltam
Elindultam a gardrób felé, és felvettem egy elegáns fekete szoknyát magassarkú fekete cipővel, egy blúzzal és farmer mellénnyel.
Belenéztem a tükörbe. Már csak azt a foltot kellet eltüntetnem az ajkamról..
Leültem a kis asztalom elé, és a kezembe vettem az alapozómat.
Feltettem rá egy réteget, de nem volt elég, még mindig látszódott.
Párszor felszisszentem, pedig igyekeztem nem nagyon rányomni a pamacsot, mégis mindig megfájdult akárhányszor hozzáértem.
Mikor már a harmadik réteget vittem fel, elviselhetően nézett ki az ajkam széle.
Felálltam az asztaltól, felvettem a szövetkabátomat majd a táskámat és a kocsikulcsot majd kimentem az ajtón.
Míg kiértem a kocsiig egyszer sem néztem fel nehogy az egyik szomszéd leszólítson mert esetleg hallott valamit előző este, inkább sietve beszálltam a kocsiba és elindultam a belvárosba egyenesen Lisához hogy befejezzem amit elkezdtem és elmondjam neki hogy igaza volt de ez semmit nem jelent, Mike ellen semmi esélyünk sincs.